Árvay Mihály 19o3 február 3-án született az egykori Abauj-Torna megyében, alig pár kilométerre a történelmi Gömör vármegye határától. Szülei Felső- és Alsó-Telekesről- egykori Borsod vármegyéből- való pásztoremberek. Ő maga is a pásztorságot választotta szakmájául- juhász lett. Küzdelmes gyermekkora volt, tizenhatan voltak testvérek. A család, amelybe beleszületett igazi pásztordinasztia volt, nem volt kérdéses, hogy ő is ezen szakmát választja. Az első Világháborút követően Mihálynak el kell hagynia gyermek s ifjúkora színhelyét. Hogy pontosan mi késztette az ifjút Magyarország elhagyására, azt pontosan nem tudjuk, csak sejteni lehet. A pásztoremberek bizony azokban a zavaros, háborúval, sok gonddal-nehézséggel vészterhes időkben gyakran kerültek akaratukon kívül is olyan helyzetbe, hogy a törvény szigora elől távolabbi helyeken keressenek új életet.
Árvay Mihály így került az akkori Csehszlovákiába, a Szilicei fennsíkra, Hosszúszóra, Kecsőre, majd Borzovára juhásznak, mint fiatal legény.
S Miska Bátyánk ezután pedig bizony szép lassan, akaratán kívül, bekerült a legendák világába.
Huszonhat évet töltött el a festői fennsíkon, amelynek koronázatlan Pásztorkirályává vált, szinte félistenként tisztelték a pásztorok legendás alakját. Mestere volt a szakmának, igen jó juhász hírében állott -a virtust sem vetette meg, mulatságok idején meg meg forgatta juhászbotját, fokosát a kocsmák füstös levegőjében. Híres nótás, táncos ember hírében állt. Sokan pályáztak helyébe, volt, amikor egy éjszaka háromszor is le akarták ütni a mulatság után – ez azonban ellenfeleinek soha sem sikerült. Ha ütni kellett, hát odaütött, de ok nélkül soha sem kereste a bajt. Még ismerte Deákos Farkas Lajost a híres gazdát, az Andrássyakat, Máriássyakat, Hámosokat. Tisztelettel viseltetett az urak iránt, de sohasem volt behódoló. Igazi pásztor, szilaj magyar természetű ember volt. Ismerte az ostort, botharcot, fokosbirkózást-s valljuk meg, valószínűleg, fiatal korában gyakorolta is azt. Hiszen ahová került, a fennsíkon, s annak környékén volt kitől tanulni a mesterséget – az öreg Gyenes, a Bastyurok, Darmok, Király Lajosok voltak a híres pásztorok, juhászok akkortájt.
A szegénylegényekkel, hajcsárokkal, lókupecokkal, favágókkal, kereskedőkkel is kapcsolatban volt, de a határcsendőröket, így Jan Majkot, a Domicai barlang felfedezőjét is jól ismerte, hiszen ő is ugyancsak Hosszúszón lakott akkoriban. Utolsó lakhelye Szádvárborsán-Borzován volt, innen került negyvenes évei elején Alsókálosára, ahonnan nősült is, s ahol azután haláláig lakott, élt s dolgozott. Felesége Balázs Margit-szül. 19o5-megh. 1983-alsóklosi leány. Öt gyermekük született. Komája Görgei László, hosszúszói juhász. A Vály völgyében juhászkodik, gazdáknál majd a szövetkezetben dolgozik, élete végéig, juhászként.
Nagyon szépen énekelt, többször gyűjtöttek tőle. Kedvenc nótái a Hallották-e Tiszadobon mi történt, Kiskálosi fenyves erdő. A Magyar Rádióban s a Szlovák Rádióban is gyakran szerepeltek, voltak hallhatók. Ismerte a népi gyógymódokat s gyakran alkalmazta is azokat. Több legenda, történet, adoma, nóta övezi be alakját, fűződik személyéhez, amelyet pásztor és cserkésztábortüzek alkalmával még napjainkban is fel-fel idéznek az emberek. Betyárokról, zsandárokról, csempészekről, pénzhamisítókról, kalandos erdei utakról, törvényen kívüli s annak határán mozgó alakokról szólnak ezek a történetek és persze juhászokról, bűbájos, gyógyító emberekről, szépasszonyokról , kocsmákról és katonaságról, Gömör lankáiról s rengetegeiről, az azokban járó pásztoremberekről, számadókról, garabonciásokról, nyájakról s gulyákról. Miska bácsi életét kísérő, övező emberekről, dolgokról, kapcsolatokról és helyekről, történésekről. Az egykori gömöri juhászéletről.
Gyermekei már sajnos nem élnek, Lénárddarócon él apja egyik testvérének a leszármazottja, Árvay Sándor, a nyolcvanadik x-en túl lévő juhász, a Hortobágy egykori juhásza, aki küllemében leginkább hasonlít Miska Bátyánkra. Pásztortalálkozóink emblematikus alakja.
Tizenegy unokája, közel húsz déd- és ükunokája él Magyarországon, Csehországban s a Felvidéken-Tornalján, Velkenyén, Deresken, Rozsnyón, Rimaszombatban, Jolsván, Lubényban, Harkácson s másutt.
Alsókálosán nyugszik a temetőben, 1992. febr. 2o-án hunyt el. A ház ahol élt már nincs meg. Két képünk van róla-egy őt s nejét ifjúházasokként ábrázoló valamint egy idős kori, kucsmás-csizmás kép. Olyan juhászos…
S hogy miért ő lett a csapat névadója?
Személye szerves része a gömöri, a felföldi történelemnek, népéletnek, népművészetnek, pásztoréletnek, hagyománynak. Az egyik utolsó gömöri juhász volt, aki élte a hagyományt, ugyanúgy, mint a barantások. A juhászok által megőrzött értékeket viszi tovább, részben a baranta is. Amit ő gyakorolt, azt visszük mi tovább-botharcban, táncban, énekben s egyéb másban. Magyar módon élt-lelkében igazi, szabad magyar volt, s mi ezen hagyatékot igyekszünk rá emlékezvén továbbéltetni, átadni a fiatal generációnak.
Ezért ő a névadónk-mert ő igazán a miénk, leszármazottai köztünk élnek, hagyatéka bennünk él. Miska bácsi már több mint húsz éve valahol a mennyekben terelgeti bárányfelhőkből álló nyáját, Darmo Pista bácsival, az öreg Gyenessel, Király Lajos bácsival, Gyurán Pestával s a hajdani, többi, híres pásztorral. Ha nótái időnként felhangzanak, a pásztor, cserkész, barlangász és barantás tábortüzek mellett, akkor bizony egy pillanatra az ő lelke is megérint minket, s ismét ott ül egy pillanatra valahol mellettünk Ő is.